Műszaki vizsga 2024

Műszaki vizsga – Egy Ikarus 435 kalandjai a műszakin

Vannak napok, amikor az ember tudja: ma valami nagy dolog fog történni. Na, nekünk ilyen nap volt, amikor a jó öreg 435-öst elvittük a kötelező éves műszaki vizsgára.

Ez az a busz, ami annyi utast látott már, hogy még a kapaszkodók is memóriakártyát kérnének, ha mesélniük kéne. De ő még mindig gurul, pöfög, és néha olyan dízelhangot produkál, amitől még egy traktor is megszeppen.

A reggel a szokásos rituáléval indult: kis melegítés, némi füst (nem vészes, csak a klasszikus Ikarus-féle reggeli kávé). Mi pedig ott álltunk körülötte, mint egy Forma-1-es csapat a rajtrácson, csak olajosabb nadrágban és kevesebb szponzorral.

Amikor begördültünk a vizsgaállomásra, az ott dolgozók úgy néztek ránk, mintha egy időgép állt volna be. Egyikük még azt is megjegyezte: „Mióta nem láttam ilyet, azóta már három telefonom elavult!” A busz pedig büszkén pöfögött, mintha azt mondaná: „Tudom, hogy öreg vagyok, de még mindig kemény vagyok.”

A vizsga menete olyan volt, mint egy középkorú egészségügyi szűrés: emelés, nézegetés, füstmérés, fékpróba. A busz mindent becsülettel tűrt. Egyedül a fékpadnál feszültek meg egy pillanatra a dolgok – de szerencsére a pedál és a szerencse összehangolt munkát végeztek.

Kis várakozás után végül kézhez kaptuk az ítéletet: „MEGFELELT”. A busz boldogan duruzsolt a háttérben, mintha azt mondaná: „Na ugye! Még mindig tudok valamit.”

Lehet, hogy a mai világban már minden digitális, elektromos és hangtalan, de van valami felemelő abban, amikor egy Ikarus 435-ös saját kerekein, büszkén levizsgázik. Egy darabka múlt, ami még mindig mozgásban van – néha kissé büdösen, néha kicsit recsegve, de annál nagyobb karakterrel.