Különjárat Csákberénybe

Túra Budapesttől távol, a cél Csákberény... Metrókocsi, falujárás, műszaki hiba

Május 10., kellemes tavaszi hétvége, szombati nap. Reggel korán indultunk a telepről, és a budapesti kerületeket végig járva felvettük az összes utasunkat. Budapestről kiérve Budaörs és Biatorbágy érintésével az első megállónk úticélja az Etyeki Filmstúdió volt. Több beállást sikerült megvalósítani, a háttér fantasztikus, az időjárás napos. A fotómegállást követően folytattuk tovább utunkat Bicskén át Bodmérra.

Bodmér település már klasszikus vidéki hangulattal fogadott minket. Egy város széli buszmegállóban megállva a főúton ismét egy fotómegállás következett. Kicsit kimelegedtünk mi is, illetve az autóbusz is, és mivel itt a volánbuszok nem járnak túl sűrűn, a forgalmat nem zavarva meg tudtunk pihenni egy kicsit. A madarak dalát hallgatva csak egy hang volt tájidegen a környéken, az pedig a DAF motor az autóbusz végében.

A Bodméri megállást követően tovább közlekedtünk Csákváron át Csákberénybe. Csákberény volt a túránk fő célpontja, hiszen itt több helyszínt is kinéztünk. Gondolom sokan sejtitek, hogy az egyik ilyen cél a metrókocsi volt, de a Csákberény határában meghúzódó dombok között a BKV-s 435-ös elég szimpatikus látványt nyújtott. Az előre megbeszélt fotózási pontok után a dombok közül elindultunk Csákberény szívébe, majd a másik oldalon található metrókocsihoz. A metrókocsihoz érkezve sajnálatosan tapasztaltuk, hogy a kocsi állapota az évek során drasztikusan leromlott.

A csákberényi metróról: A „Földből kitörő metrókocsi” című műalkotás Csákberény határában látható — egy félig földbe süllyesztett, leselejtezett orosz metrókocsi, amely szállítás után ültetésre került a 8126-os út mellett. Az installációt 2016 májusában avatták fel Zsemlye Ildikó, Munkácsy‑díjas szobrász- és éremművész terve alapján. A műalkotás a land art irányzatot követi: a metrókocsi mintha csak a földből törne elő — szimbolikusan a reményt és a fejlődést testesíti meg. Tájolása nyugat felé mutat, ami tovább erősíti az "új kezdet" üzenetét. Összességében az alkotás egyszerre művészeti üzenet és helyi nevezetesség: egy furcsa, de optimista szimbólum a mélyből a fény felé törekvésről — Székesfehérvártól nem messze az út mellől bámulatosan meglepő látvány.

A metrókocsival elkészült együttállás után utunk következő helyszíne a MÁV, Moha vasútállomása volt. Moha vasútállomáson állandó vonat az S150-es személyvonat mely Székesfehérvárról indul és Bakonysárkány érintésével Komáromig közlekedik. Moha vasútállomáson az átjárós képek után több helyen készítettünk fotót. Ez a vasútállomás egy igazi retró életérzés. Az állomási személyzet is megkérdezte, mi járatban vagyunk, de készségesek voltak és kedvesen reagáltak. Sajnos a vonatforgalom nem túl gyakori, így csak az állomás hangulatával kellett beérnünk, de így is bőven megérte.

Moha vasútállomás után a másodlagos úticél került felkeresésre ami nem volt más, mint Székesfehérvár. Székesfehérvár különleges helyszín, hiszen az egykori repülőtér közelében található az Ikarus gyár.  A ’70-es és ’80-as években az Ikarus nevét az egész világ megismerte.

A székesfehérvári gyár a legendás Ikarus 200-as szériák, például a 260-as és 280-as modellek gyártásában vett részt. Ezeket a járműveket nemcsak a szocialista blokkban, hanem Kubától Irakig, Lengyelországtól Észak-Koreáig használták. Több mint 300 ezer busz gördült le a magyar gyártósorokról. Székesfehérvár városképe és gazdasága is mélyen összefonódott az Ikarus nevével – családok generációi dolgoztak az üzemben. A rendszerváltás után azonban nehéz idők jöttek. A piacok összeomlottak, a versenyképesség csökkent, a privatizáció nem hozott megoldást. Az ezredfordulóra az Ikarus gyakorlatilag megszűnt, 2003-ban a székesfehérvári gyárból kigördült az utolsó klasszikus busz.  2006-ban a Műszertechnika Holding megvásárolta a székesfehérvári gyárat és az Ikarus névhasználati jogait. A cél: magyar fejlesztésű, elektromos buszok gyártása. Így született meg az új korszak.

Gyakorlatilag az Ikarus gyár előtt megállva elmondhatjuk, hogy hazahoztuk a buszt még akkor is, ha csak egy rövid időre. Utunk a gyártól már visszafelé vezetett Budapest felé végig a velencei tó mellett. Gárdonyhoz közeledve némi rendellenes viselkedést tapasztalva félrehúzodtunk az egyik buszmegállóba. A hűtővíz gőzől, a ventilátor nem megy. Itt jött el az első pillanat, amikor egy kicsit kijöt a pánik, azonban 10-15 percen belül megállt mögöttünk egy szimpatikus zöld színű autóbusz, Ikarus logóval, Kapos volán felirattal. Rendkívül szakszerű segítséget kaptunk, és körülbelül 3 perc múlva indulásra kész állapotban voltunk. A pánik köddé vált, visszaszállt mindenki a buszra, majd a segítség távozása után néhány perccel később mi is útnak indultunk Gárdonyból.

Martonvásár határáig észlelt probléma nélkül haladtunk, azonban itt jött a második csapás. A második csapásról azt illik tudni, hogy ez olyan volt, mint egy pusztító vihar július közepén. Itt már megjelent az olaj, a füst és a víz is. Felnyitva az autóbusz hátulját szembesültünk vele, hogy az olaj szivárog, a kiegyenlítő tartály csövét lelökte a nyomás a laza csőbilincs miatt és ez az olajos vizes keverék a forró felületen elég szépen gőzőlt, füstölt. Előző nap megkapta az új termosztátot így a hibát ott kezdtük el keresni, majd egy rövid takarítás után vissza került a kiegyenlítő tartály csöve, meg lett keresve az olaj szivárgás helye és mondhatni indulásra kész állapotba került közel egy óra alatt a busz a helyszínről. Elhagyva Martonvásárt folyamatos figyelemmel követtük a busz motorterét, nehogy probléma legyen. Egészen a következő benzinkútig haladtunk szépen, kímélő üzemmódban, ahol bevásároltunk a Martonvásárban elfolyatott hűtővíz és fagyálló helyett. Olcsónak nem volt olcsó, de a működéshez elengedhetetlen folyadékok feltöltése után ismét egy kis szerelés következett ezúttal a MOL kúton. Itt is nagyjából egy órás szerelés után folyamatos figyelő személyzettel elindultunk vissza budapestre a telephelyre. A telepre a tervezettekhez képest nagyjából 3-4 órával később, de éppségben megérkeztünk.

A probléma másnap felderítésre került, a vízpumpának a meghibásodása okozta a fő problémát, így az esetet követően a vízpumpa kikerült a buszból, és felujításon átesve került visszaépítésre, hogy ne okozzon több problémát.

Összességében az út izgalmas volt, erdeményes volt és sikeres volt. Igaz, kicsit törődni kellett vele vissza úton és utána napokig, hetekig, de azóta ismét hálásan búg a DAF motor.