Karbantartós nap 4.

Ismét eljött a karbantartós nap ideje, azonban most a 4-es szám nem azt jelenti, hogy ez a negyedik nap volt, hanem a blog sorozatunk 4. része lesz. Ezúttal sem maradt el a látványos fejlődés! A korábbi alkalmakhoz hasonlóan most is sikerült több fontos és régóta esedékes feladatot kipipálni, ráadásul nem is akárhogyan.

⚒️ Megújult elektronika és újra beszélnek a hangszórók: Szintet léptünk az autóbusz javításában!

A mai nappal jelentjük, hogy a villanyszerelési munkálatok hivatalosan is befejeződtek az autóbuszon. Bár a kábelek és biztosítékok világa sokszor láthatatlan, az eredményt mostantól mindenki hallani és látni fogja.

Biztonság mindenekelőtt

Kezdjük is a legelején. Február elején szereztünk két új irányjelzőkart és mivel a buszban lévő állapota és minősége is megkérdőjelezhető volt, úgy döntöttünk kicseréljük. A csere folyamat felénél jelentkezett az a hiba, hogy egy kókányolt megoldással volt rögzítve a kormány oszlopra és nem a gyári rögzítési tecnikával és anya-apa csatlakozó helyett két anya csatlakozója volt a meglévőnek. Itt hamar felismertük, hogy ez így bizony nem jó, így vissza került a régi, vagyis vissza került volna, ha nem egy csavarral oldották volna meg a csatlakozó és a kábelek rögzítését, hogy ne érjen a fém házhoz. Na ez a csavar kimaradt, így hát hamar rövidre is zártuk a témát, egész pontosan szó szerint. A kábelek egymásba forrtak, szintén szó szerint és elfüstölt a kedves kis karocska. A probléma nagyobb része ezután jött, mert nem az volt a gond, hogy az új kar csatlakozói másmilyenek, hanem emellé egyesével kellett kimérni minden létező funkciót amit tudott a kar, mert a bekötési rajz a gyári könyvben és a valóság az két külön mese volt. A mérést követően a kábelek bekerültek a csatlakozókba, a fém rögzítő is átalakításra került és még február végén megkapta az új irányjelző kart minden funkciójával működőképesen.

De a mese folytatásaként, az elakadásjelző működése is olyan volt mint egy Andersen mese kezdete, hol volt hol nem volt. A legfontosabb javítás a biztonságot érintette. Az említett kis elektronikai hiba miatt korábban nem üzemelt az elakadásjelző, csak akkor ha éppen kedve volt hozzá, vagy a vészleállítóval lett leállítva az autóbusz, de a hiba feltárása és elhárítása után az eladásjelző ismét tökéletesen működik. Ez alapvető feltétele volt annak, hogy a busz magabiztosan vehessen részt a forgalomban és a mindennapokban.

Modern technológia a fedélzeten

Nemcsak javítottunk, hanem fejlesztettünk is! A vezetőfülke és az utastér is szintet lépett:

• Bluetooth-os autórádió: Mostantól vezeték nélkül, okostelefonról is vezérelhető a lejátszás az autóbusz hangszóróira, legyen szó partybuszról, egy esküvőről, egy szülinapról vagy csak egy sima különjáratról.
• Mikrofonrendszer: Beépítésre került, vagyis pontosabban megfogalmazva visszakapta azt, ami hiányzott a vezetőfülkéből, ez nem más mint a mikrofon. Mostmár hallhatjátok a hangszórókon a kedves járművezetőink hangját is.
• Gépi bemondás: Az új erősítő, vezeték nélküli kapcsolattal szerelt rádió, a vultron és a mikrofon kombinációja lehetővé teszi a gépi utastájékoztatást, így az utasok mindig pontos információkat kaphatnak a megállókról vagy fontos közleményekről.

A legnagyobb élményt az nyújtotta, hogy a munka végére az összes utastéri hangszóró újra életre kelt. Nincs több néma szektor, mostmár igyekszünk a tájékoztatást egy új szintre emelni a rendszer kiépítését követően.

🔔 ✨Összhangban az ajtók: Jelzésértékű fejlesztések!

Folytatjuk a beszámolót a felújítási munkálatokról! Miután az elektromos rendszer alapjait rendbetettük, rátértünk azokra a részletekre, amelyekkel az utasok a leggyakrabban találkoznak: az ajtók jelzőrendszereire.

Tökéletes szinkron minden ajtónál

Gyakori jelenség a régebbi buszoknál, hogy minden ajtó „másképp énekel” – az egyik halkabb, a másik recseg, a harmadik lámpája pedig alig pislákol. Mi ezt nem hagytuk annyiban!

• Új indításjelző lámpák: Minden ajtónál kicseréltük a búrákat és a foglalatokat, átnéztük a kábelezést. Igaz, hogy nem a klasszikus piros búrákat kapta vissza, hanem minden ajtó új sárga búrát kapott, de ettől még inkább egyedivé vált a járgány.
• Friss izzók: Nincs többé halvány fény, mostantól minden ajtónál ugyanolyan intenzitással villan fel a jelzés, új szofita izzó tölti meg fénnyel a búrákat, és egységesen szépen világítanak.
• Új csengők: Kicseréltük minden ajtó fölött a csengőt, így mostmár közel azonosan zenélnek miután a jármű vezetője megnyomja a csengő kapcsolóját. Korábban a 3-as ajtónál kicsit rekedtes, míg a 4-es ajtónál tompább volt a csengő, de ez már a múlté!

Az egységes megjelenés és hangzás nemcsak esztétikai kérdés. A célunk az volt, hogy a busz egykori állapotát idéző, megbízható visszajelzést adjon az indulás előtt. Most, ha megszólal a jelzés, az összes ajtónál „egyformán szépen tolják a csengőt”, és a fények is katonás rendben, egyszerre villannak fel.

Apróságnak tűnhet, de az ilyen részletektől lesz egy kis törődésből egy teljes összkép. A biztonságos utascseréhez mint idági, most is minden adott, csak már egységesen adott mind a négy ajtónál.

🚌🛠️Tető alatt a biztonság: Megújultak az első tetőablakok és eltűnt a rozsda!

A belső elektronika és a jelzőrendszerek után a busz „tetőpontjára” koncentráltunk. Folytatódik a felújítási sorozatunk, és a mai napon újabb két nagy tételt húzhattunk ki a bakancslistáról!

Tetőablakok: Fény és friss levegő

Korábban az első tetőablakot vettük kezelésbe, most pedig a második is teljesen megújult. Ez nem csak esztétikai kérdés, volt, hanem már időszerű is. Amikor elhoztuk a BKV-tól a buszt, már látszódtak jelei, hogy valami nem jó, de az idei tél adta meg azt a lökést, hogy akkor eljött az idő és foglalkozni kell vele.

• Funkcionális javítás: Mostantól mindkét ablak megbízhatóan nyílik és záródik, így a szellőzés garantált. A rugós mechanikának köszönhetően a javítás is gyorsabban ment, és mostmár a tetőablak hibájából eredő beázás is megszűnt. Az Ikarus 400-as szériánál az üvegezett tetőablakoknál plusz 2 hibafaktor a beázásra az üveg és hát ahogy az lenni szokott, az évek során itt is kikoptak a tömítések és szigetelések. Ezek most javítva lettek, az üveglap kívülről is és belülről is védetté vált.
• Esztétikai frissítés: Megszűntek a kopottas, elöregedett részletek, mindkét nyíló egységesen és stabilan illeszkedik a helyére. A buszok legnagyobb ellensége a korrózió, de mi felvettük vele a harcot. Nem csak „elrejtettük” a hibákat, hanem alapos munkát végeztünk: A rozsdás, korrodált lemezfelületeket feltártuk és kijavítottuk. A felületek egy alapozást kaptak, hogy a jövőben ne legyen esélye az oxidációnak, vagy legalábbis ne ekkora. Egységes finish: Végül az egész felület megkapta a végleges, egységes szürke színét.

A vázszerkezet védelme kulcsfontosságú, hogy a busz még hosszú évekig szolgálhasson minket. Lépésről lépésre haladunk a teljes megújulás felé, a látvány pedig magáért beszél!

Mindent összegezve ez a három pont volt ami látványos és számunkra előrelépés. Természetesen a napi szintű karbantartások ettől függetlenül mennek a háttérben, de egy-egy kapcsoló, biztosíték, cső vagy alkatrész csere annyira nem látványos folyamat, és egy ilyen korú autóbusznál alapvető. Na meg van egy ősi mondás, miszerint ami elromolhat, az egyszer el is fog. Ezzel a kis beszámolóval szerettünk volna betekintést adni nektek is, hogy mi zajlik a háttérben.