Az első út magánkézben, ismerős utcákon

Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy a működéshez szükséges dolgok javítva lettek, így hát jöhetett a játék része. Egy kellemes nyári péntek délután, irány a benzinkút, tankolás és vágjunk bele a délutánba. Tankolást követően a Cinkotai autóbuszgarázstól az Expo térre vettük az irányt. Természetesen nem is mehetett volna hiba nélkül a dolog, így úton az Expo térre a csukló harmónika fölötti egyik merevítő rúd úgy gondolta, szívesebben lenne a ponyva tetején mint a helyén. A komoly fejtörést az okozta, hogy azt onnan le kéne szedni, de hát hogyan? A busz teteje kb 60-70 fokos legalább, szürke színű és tűzi a nap. Fel kéne mászni. De hogyan? Az ablakkeret elbírja-e, ha valaki kimászik rajta a tetőre? De forró a tető. Na végül az Expo téren megállva jött a dicső fénysugár... A Pillangó utcai OBI nincsen messze, menjünk el létrát venni. És így indult a kalandos első út. Egy kb. órás pihenő után létrával visszatérve 2,5 perc alatt lekerült a rúd és mehettünk is tovább. Folytattuk tovább a kis túránkat Budapesten belül, ellátogattunk a Kálvin térre, onnan a 83-as trolibusz útvonalán a Népligethez, majd egy kisebb kört megtéve elindultunk Kőbánya alsó vasútállomáshoz. Rövid fotózkodás közben megelevenítettük az egykori piros 17-es buszt, majd elindultunk vissza a telephelyre. Összességében szólva eredeményes, tartalmas volt az első út, de hát azért egy-egy apró bakival érzékeltette a kis járgány, hogy gondol ránk. Nos, ezeket a rövid kis figyelemfelhívásokat leszámítva azt kell mondjam, út mellett sose hagyott ott minket, a törődést meg szereti és igényli...