Debrecen, DKV és a retró nap – Októberi időutazás a városban

Debrecen városa mindig is különleges kapcsolatban állt a közlekedéssel. Villamoscsilingelés, trolik suhanása, buszok ismerős zaja – ezek mind a városi mindennapok hangjai. Októberben azonban a megszokott ritmus egy kicsit megváltozott: a DKV retró napja igazi időutazássá varázsolta a várost.

Debrecen Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő városa, ahol a múlt és a jelen gyakran találkozik. A DKV (Debreceni Közlekedési Zrt.) évtizedek óta meghatározó szereplője a város életének. Generációk nőttek fel ugyanazokon a villamosvonalakon, ugyanazokat a megállókat bemondó hangokat hallgatva. A közösségi közlekedés itt nem csupán praktikus megoldás, hanem a városi identitás része is. Talán éppen ezért volt olyan nagy érdeklődés az idei retró nap iránt.

A retró nap során a DKV régi, nosztalgia és retró járművei gördültek ki a forgalomba. Olyan buszok, villamosok és trolik jelentek meg az utcákon, amelyeket a legfiatalabb generáció már csak fényképekről vagy gyerekkori emlékekből ismernek. Az október végi időpont különösen jól illett az esemény hangulatához: az őszi fények, a kissé hűvös levegő és a sárguló levelek tökéletes hátteret adtak a múlt idézéséhez.

A retró nap nemcsak a közlekedésrajongóknak szólt. Családok, idősebbek és fiatalok egyaránt felszálltak a régi járművekre – ki nosztalgiából, ki kíváncsiságból. Sokaknál előkerültek a telefonok és fényképezőgépek, mások inkább csak csendben élvezték az utazást. Egy-egy beszélgetés során gyakran elhangzott: „Emlékszel, ezzel jártunk iskolába?” vagy „Pont ilyen volt, amikor gyerek voltam.” de sokunk kedvenc mondata is előkerült:  „Hűű, hát ez nagyon magas, ilyen nagyot kell rá lépni?” A retró nap túlmutat önmagán. Nemcsak járműveket mutat be, hanem emlékeket, történeteket és közös élményeket hoz felszínre. Megmutatja, honnan indult a város közlekedése, és mennyit fejlődött az évek során. Debrecen számára ez egyfajta tisztelgés a múlt előtt, miközben tovább halad a jövő felé.

Október 26-án, vasárnap a DKV telephelyéről újra kigördültek a legendás nosztalgia járművek. Az érdeklődők ismét utazhattak az ikonikus Ikarus 280T trolibusszal, a MAZ trolival és természetesen a legendás Bengáli és Favázas villamosokkal is. A retró programsorozatukat még izgalmasabbá tette az a tény, hogy egy olyan autóbuszt hívtak a programra, ami nem járt még a városban. Ezek voltunk mi, a a BPO-569-cel. Az egykori BKV-s Ikarus 435-ös autóbusz olyan utakon járt, ahol korábban valószínűleg nem.

DKV Túra - 1. nap

Október 25-én szombaton indultunk Budapestről a reggeli órákban. Egy gyors reggeli ellenőrzést és takarítást követően megindult kifelé a városból. Cinkota, Kerepes és Gödöllő térségében még annyira nem volt nagy szám a busz megjelenése, de már itt is több helyen készítettek rólunk fényképet vagy videót. Gödöllőn egy taktikai reggelizés a MOL kúton, majd folytattuk utunkat a 3-as főúton. A főút során számos olyan települést érintettünk, ahol BKV-s 435-öst nem igazán láttak még. Aszód, Hatvan, Hort, Gyöngyös, Kápolna. A település táblák csak jöttek mentek, míg elértünk Füzesabonyba. Füzesabonyban a vasútállomás utcájában van egy Don Pietro Pizzéri és Étterem, na ez az a hely amit nem szabad kihagyni ha Füzesabonyban jártok. A pizza isteni, a hangulat kellemes. Igaz nem olyan kellemes mint egy 435-ös utastere, de az ebéd csak itt jöhetett szóba. A pizza elég hamar eltűnt a dobozából, így hát tovább is indultunk, mert azért Debrecen még innen messze volt. Az út folytatása a 33-as főúton következett, Poroszló, Tiszafüred és Hortobágy érintésével. Tiszafüreden koradélután megálltunk egy taktikai FrehCorner kávéra, közben a közelben lakók jöttek és néhányan meg is kérdezték merre megyünk egy ilyen busszal a környéken. Nagyon pozitív volt az a pár kedves szó amit ott kaptunk. Újult energiával megindultunk Debrecen felé. Hortobágyon áthaladva megcsodáltuk a tájat, majd egy gyors Látókép vasúti megállóhelyi betérést követően megérkeztünk Debrecenbe. Debrecenben a DKV telepen leraktuk pihenni a kis kocsit, hiszen mégis csak 250 km-t tett meg a nap folyamán.

DKV Túra - 2. nap

Október 26-án vasárnap elérkezett a nagy nap, a Retró Feszt. Reggel korán keltünk, hiszen az első indulás 9:03-kor volt a Nagyállomástól. 7 óra körül már a DKV telepen voltunk, felkészítettük a buszt a napra. Egy gyors takarítás, felmosás és a busz úgy állt ki a közönség elé, ahogy azt illik. Tiszta padló, tiszta ülések, tiszta kapaszkodók (felül is!), gyors kijelzőteszt és 8:40-kor megindultunk a telepről kifelé. Mint a BKV-s időben, portánál sorompó előtt megállás aztán irány a vonalra. A 44-es vonalon kezdtünk egy kanyarral, ezt követően jött egy kanyar 31-es ami a 2-es villamos megszűnése után megszűnt, így a busz mellett a vonal is nosztalgiának számított. Visszaértünk a Nagyállomásra, majd leszállást és fotózást követően átálltunk a 19-es busz vonalára a Jégcsarnokhoz. Ez a vonal személyes kedvencünk lett, még iránytáblát is csináltattunk rá és ez az egyetlen vonal amelyen két kört is mentünk. A 19-es kanyar után következett a műszaki pihenő. Műszaki pihenőre a Segner téren került sor. Itt szintén található egy MOL kút, ami csupán a véletlen műve, de a hot-dog itt is finom! A pihenőt követően visszatértünk a Nagyállomáshoz és jött a második felvonás. A megszűnt 32-es busz útvonalán lementünk a Doberdó utcához, onnan egy kört mentünk a 28-as járaton ami körjárat, majd a 32-es busz útvonalán vissszatértünk a Nagyállomáshoz.Innen a délelőttihez hasonló módon utasok nélkül átmentünk a Jégcsarnokhoz és befejezésül egy kör 19-es következett. A visszaérkezés a Jégcsarnokhoz már a DKV logóval történt meg és hát az operátor logóval elindultunk a garázs felé. A garázsban megvártuk a többi nosztalgiajárat személyzetét, és egy kis esti városnézés következett szolgálati járatként. Néhány fotómegállást követően ismét visszatértünk a DKV telepre, ahol már a busz töltötte az éjszakai pihenőjét.

DKV Túra - 3. nap

Október 27-én hétfőn eljött a hazaút napja. Élményekkel teli 2 napot és közel 350 km-t hagytunk magunk mögött. A reggeli csúcsidő után 9 órakkor elindult és egy gyors fotómegállást követően elindultunk a Nagyállomástól. Visszaúti első Debrecenen kívüli megállója Látókép vasúti megállóhely volt, ahol a vonat indulása után számos képet tudtunk készíteni a buszról. Látókép után Hortobágy következett, ahol a vasútállomást követően a híres hortobágyi hídnál készítettünk néhány képet. A híd után a szántóföldek, mezők közötti keskeny utas kép sem maradhatott el majd irány Füzesabony. Füzesabonyban egy gyors ebéd az első nap említett helyen, majd utána felhajtottunk a 3-as főútra és irány Budapest. Gyöngyösön megálltunk még egy kávéra, azt már mondani sem merem, hogy milyen kúton, majd egy-két fotómegállás a pusztába kirakott megállóhelyenek. Közel 10 órás lett az út, de visszaértünk Budapestre. Rengeteg fotómegállás, kávészünet és hasonló elfoglaltságok miatt lett ilyen szép hosszú az út, nameg azért mert nem megy 64 km/h-nál többel a busz.

Összesítés:

 3 napos túra

 3 nap alatt több mint 30 buszon töltött óra